Név: Jelszó:
2018.01.27.
K.G.
Tisztelt Bálintné Szlatinszki Krisztina! Az órák a megbeszélés szerint, hibátlanul, kellően lepapírozva megjöttek. Köszönöm a ritka precíz...
2018.01.10.
Vaszil Barna
A cég hozzáállása a probléma megoldásában a kiválló kategóriába tartozik. Mindenkinek ajánlani tudom az Önöket.
2017.12.21.
Horváth Máté
Köszönöm a hozzáértő kiszolgálást. Jól esett, hogy az eladó hölgy emlékezett feleségemre és rám, mint visszatérő vásárlókra. Kellemes Ünnepeket!

Magazin

Világpolgár

2012.01.27.

Ritkán, szinte sosem kerül a címlapokra valami is a világ óraiparának ettől az óriásától, de hát tudjuk, az autós magazinokat sem a tömegesen gyártott Volkswagenek, Suzukik vagy Toyoták fotóival adják el.

 

 

 

 


 Lélegzetelállító megjelenésű, bravúrosan kivitelezett darabok uralják a világ óramagazinjainak borítóit is, és legtöbbször a beltartalom is csak gyenge szálakkal kapcsolódik a hétköznapok átlagos autóihoz óráihoz. Persze, persze, az olvasó szemét vonzza a pompa, a luxus, a sok csillogás, a vágyait pedig mindig ébren kell tartani, hátha a pénztárcája is megnyílik egyszer. A luxusóra-magazinok hátsó szekciói már inkább közelítenek a való élethez, itt már elő-elő fordulhat, hogy egy közönséges, a luxustól távolabb álló óramárka is feltűnik, de hogy az még japán is legyen, az aztán valódi ritkaság. Igaz, ha japán óramárkákról beszélünk, nyoma sincs a svájci mértékű sokféleségnek, mert tényleg csupán néhány, ám annál nagyobb óramárka uralja a szigetország óraiparát. Seiko és Citizen, Citizen és Seiko, szinte mindenhol csak ezekkel a nevekkel találkozunk, ha pedig mégsem, akkor – a kevés kivételtől eltekintve – hamarosan kiderül, hogy a harmadik márka is csak e két nagy valamelyikének a tulajdonában lévő leányvállalat.
 

  Hogy két nagy? Hát igen, elég szép nagy vállalatok ezek, valóságos vállalatbirodalmak, melyek számos iparágban rendelkeznek jelentős gazdasági potenciállal. A hadiipart talán most hagyjuk, nem ide tartozik, de a mikromechanika és az elektronika házasságából néhány évtizede megszületett egyik szépséges gyermek már maga a kvarcóra, ami ugye sokkal érdekesebb lehet számunkra is.
 

  Napjainkba az ETA, a Seiko és a Citizen termelésének is meghatározó részét adja az olcsó kvarcóraszerkezetek tömeges gyártása, miközben pedig különböző arculatuk alakult ki. Az ETA - a svájciak igáslova, amely azért a spanyol iskolában is tud alakítani -, és a Seiko is a finom mechanikus óráik minőségével szereti azonosítani önmagát.
 

  A Citizen már más úton jár, mondhatni, már meghaladta a mechanikus órák korszakát. A óragyártás hagyományos ágát gyakorlatilag feladta, s bár talán őrzi még az ebben szerzett tapasztalatait, a mechanikus órák gyártását alig-alig gyakorolja. Hogy ez sajnálatos-e? Talán nem, mert így tényleg csak a csúcstechnika fejlesztésére tud koncentrálni a cég, de talán igen, mert figyelemreméltó mennyiségű know-how halmozódhatott fel az 1918-as cégalapítás óta itt is.

  Régi tehát a sztori, de mielőtt folytatnánk, tisztázzuk a cég nagyságrendjét, mert az erre vonatkozó adatok már önmagukban is sokatmondóak! Ugyanis körülbelül 20 000 alkalmazott dolgozik a Citizen világbirodalomban, amely körülbelül 60 vállalatba szerveződve működik. 2010-re az utóbbi évek gazdasági visszaesése nyomán a nettó bevétel jelentősen, a nyereség pedig töredékére csökkent ugyan, de a válság nyomán körülbelül 3 milliárd dollárosra esett forgalom mellett azért még mindig sikerült úgy 50 millió dollárnyi osztalékot kifizetni a részvényeseknek. Még így is többmilliárdos a bevétel, ami egyesek szerint nagyjából egybeeshet a Rolex – ami alapítványi formában működik, így csak becsült – forgalmával. A Citizen már régóta nem csak órákat gyárt, sőt nem csak ipari termelésből erednek bevételei, ahogyan persze legnagyobb riválisának, az japán óraipar másik nagyságának, a Seikónak sem. A Seiko még 1999-ben taszította le a Citizent az 1986-ban megszerzett, a világ legnagyobb óragyártójának kijáró trónról. Persze attól függ, hogyan számolják ezt. Darabra, bevételre, nyereségre? Nagyon nem mindegy, de tény, hogy két óriásról, a két legnagyobbról van szó. Forgalmukban jelenleg alig 10% a különbség köztük a Seiko javára, és nyereségességben a Citizen most éppen jobban áll, de a legfontosabb tény, hogy mi a fogyasztók csak nyerhetünk az óriások viadalából…
 

  Térjünk inkább vissza a kezdetekre! 1918-ban – Ki tudja pontosan miért, és miért épp akkor? Hiszen ki ismeri az akkori Japán viszonyait? – alakult meg Tokióban egy óraipari kutatóintézet, a Shokosha Watch Research Institute, amelyet a mai Citizen első csírájának tekintenek. Eleinte nagyon csak kutathattak, mert az első zsebóra elkészülésére egészen 1924-ig kellet várni, de aztán nagyobb sebességbe kapcsoltak. 1930-ban az intézet vezetője, a cég első elnöke, Yosaburo Nakajima által immár vállalattá szervezve vette fel a Citizen Watch Co. nevet a cég. A névadó a korabeli Tokió polgármestere, Shinpei Gotoh úr volt, aki az új vállalatot, a város új büszkeségét és annak termékeit „közel az emberek szívéhez mindenhol” dologként álmodta meg. A következő években a Citizen már nemcsak órákat, de különféle mechanikus műszereket is gyártott. 1936-ban adták át Tokió Tanashi körzetében az új, nagyobb üzemet, így ettől az évtől elkezdődhetett az export is Délkelet-Ázsiába, a Csendes-óceán déli államaiba, és persze Kínába. Ázsia többi részén és a világ más országaiban a Citizen jóval a világháborús évek után jelent csak meg, sőt a háborús készülődés idején és a háború alatt az export le is állt, a vállalat csak a belföldi, hadi igényeket elégítette ki.
 

 

 

  Az újjáépítés kezdetén már Shinji Nakajima, majd Eiinchi Yamada vezette a vállalatot. A kereskedelmet egy leányvállalat alapítása nélkül már nem lehetett kellőképpen kézben tartani, ezért 1949-ben létre is hozták az elsőt Citizen Trading Co. néven. A kereskedelem kiszervezésével az anyavállalat megmaradhatott a kutatás-fejlesztés és persze a gyártás központjának. Ez a gyakorlat, tehát a kiegészítőtevékenységek leányvállalatokba szervezése a mai napig meg is maradt a napjainkra óriásira nőtt Citizen Holdings Co. vállalati gyakorlatában. A szinte megszámlálhatatlan, legtöbbször már a nevében is Citizen kezdetű leányvállalat pontos megnevezésénél fontosabb lehetne ismerni az ágazatokat, ahol a csoport a kereskedelmen és az óragyártáson túl is aktív. Ám így, ágazati szinten mégsem beszélhetünk túl sokféle dologról, hiszen ezek zöme az elektronikus eszközök, komponensek gyártásának körébe tartozik. Érdekes azonban, hogy az egyik legrégibb, nem az órákhoz köthető dolog, a szerszámgépgyártás még 1941-ben könnyen kitalálható okból került a tevékenységek közé, és persze ez is egy újabb Citizen-leányvállalatba szerveződött mára.
 

  Az export csak az 50-es években indult el újra, és csak igen nehezen, lassan. Kínában csak 1958-ban jelent meg újra a márka, de két év múlva már szerszámgépeket is exportált oda. Ugyanígy 1960-ban indult az export az USA-ba, ahol eleinte a világmárkának sem utolsó, és az Államokban rendkívül népszerű Bulova órák szerkezetbeszállítójaként vetette meg a lábát a Citizen. (Napjainkra a Bulova a Citizen Holdings Co. tulajdonába került.) 1962-ben újraindult a délkelet-ázsiai export is, majd 1965-től következett Európa meghódítása a Nyugat- Németországban ekkor megnyitott kereskedelmi irodán keresztül.
 

  Japánban akkoriban már négy óragyártó monopóliuma határozta meg a piacot. A K. Hattori & Co. a Seiko és Pulsar márkáival, a Citizen a maga nevén, de ott volt még a Ricoh és a még ma is ismert Orient is. Az említett 1965-ös évre azonban már a Hattori és a Citizen uralta a piac 80%-át.
 

  Magyarországon a japán óraipari kultúra életre keltőjének – és mai letéteményesének is talán – csak a Seikót gondolják sokan, pedig a Citizen is hozzátett egyet s mást a dologhoz és sok minden van, amit bizony a Citizen tud jobban. 1956- ban a Citizen készítette el az első ütésbiztos japán órát. 1958-ban a szigetország első vízmentes és első ébresztős karóráját is a Citizen készítette el. Amire pedig minden japán emlékszik, aki akkor már élt, hogy az 1964-es olimpia 850 darabból álló szinkronizált órarendszerének minden darabján is a Citizen márkanév büszkélkedett. A titánból készült óratokok sem keltenek feltűnést már manapság, de úgy tudni, ennek a fémnek ez irányú felhasználását, vagyis a világelső titánórát is a Citizennek köszönhetjük. Évtizedek múltával az adat sajnos nehezen ellenőrizhető, nem úgy, mint az, hogy a világ legelső rádióvezérlésű, távoli atomórával szinkronizált karóráját is a Citizen készítette.
 

 

 

 

  Tény, ha vitatható is, hogy a 70-es, 80-as évek fordulójára már mindkét nagy japán óragyártó képes volt akár jobb mechanikus órákat is gyártani, mint az akkori svájci átlag. A szovjet órákról ebben a vonatkozásban nem is érdemes beszélni. Azt azonban nem lehet vitatni sem, hogy a Citizen az analóg kvarcóraszerkezetek gyártástechnológiája terén már a 80-as évek első felében elérte azt a szintet, amit azóta sem lehetett különösebben meghaladni. Vagyis inkább nem kellett meghaladni, mert még nagyon sokáig nem volt igény a mechanikus órákhoz hasonlóan drága – mert precíz kiegészítőkkel és mechanikai elemekkel épített – kvarc-órákra. Különleges tulajdonságúak helyett leginkább olcsó, tömegesen gyártott, de megbízható órákra volt igény a 80-as évektől, ahogyan ez legnagyobbrészt máig is igaz. A Seiko válasza erre az igényre az 1981-ben bevezetett olcsóbb márka, a Lorus, a Citizené pedig a néhány évvel még ennél is korábban kitalált Q & Q megjelentetése, felfuttatása volt. Fontos részletek ezek, amikre érdemes figyelni, mert miközben mi itt az európai órapiac közepén ülünk (na jó, annak egy szegényebb kis sarkában), és azt gondoljuk, hogy a japán óragyártók a svájciakkal állnak harcban, azoknak a hagyományosan igényesebb vevőiért, addig van egy másik, nagyobb front is, keleten. Mert hiszen Thaiföld, Tajvan, Hongkong, Fülöp-szigetek és persze a nagy Kína üzemei is ontják a tömegigényeket kielégítő, olcsó órákat és a japánoknak igazából velük kell versenyezni. A hatalmas népesség tömeges igényei óriási darabszámokat eredményeznek, jelentős nagyságú üzletről van tehát szó, amiből a Citizen sem maradhat ki. A cég CBM nevű leányvállalata például, amely a Q & Q márkának a gazdája, évente úgy 20 millió darab órát készít. A Quality and Quantity, azaz minőség és mennyiség kezdőbetűi adják a márkanevet, és valóban, a Q & Q a hatalmas mennyiségek mellett is képes hihetetlenül alacsony áron elfogadható minőségű órákat gyártani. Az óraszerkezetek ezekben is Citizen-konstrukciók, de a legolcsóbb, a Miyota leányvállalat szerkezeteinek átalakításával létrehozott, a gépi tömeggyártás igényei szerint végtelenül leegyszerűsített, speciálisan Q & Q-sított kivitelben.
 

  El is érkeztünk a Citizen másik nagy bizniszéhez, az óraszerkezetek gyártásához. Az említett Miyota a Citizen szerkezetgyártó-specialistája, többé-kevésbé az is igaz, hogy az eredetileg Citizen-konstrukciójú szerkezetek B-verziói kerülnek forgalomba Miyota néven. A Miyota óraszerkezetei az egész világ óraiparában jelen vannak, ismert, akár svájcinak gondolt óramárkák egész kollekciói épülnek rájuk és egyes Miyota-szerkezetek már szinte világszabványnak számítanak. A robosztus, de precíz konstrukciók igazi világhódítók. Köztük az egyszerű kis 2035-ös szerkezet talán minden rekordot megdönt majd, ha egyszer az évek során Japánban, Kínában (több helyen) és Indiában legyártott mennyiségek összesített adatai nyilvánosságra kerülnek. De sokkal összetettebb, kifinomultabb Miyota-szerkezetek is tömegével kerülnek piacra, és a konstrukciók bonyolultságától függetlenül mindig minden meglehetősen jó minőségben.
 

 

  Nem biztos, hogy ez minden értelemben igaz, inkább csak a „svájcias” gondolkodás szerint, de a Miyota-szerkezetkollekció csúcsán a mechanikus órák állnak. Ezeken belül is széles a skála, a legkomolyabb darabok esetében már szkeletonizált automata szerkezetekről beszélhetünk. A legújabb, 9015-ös számú Miyota automata szerkezet 28 800-as lengésszámával, 45 órás járástartalékával és 3,9 milliméteres vastagságával már állja a versenyt akár az ETA jól ismert szerkezeteivel is.
 

  Ez tehát mind a Citizen cég, de még nem Citizen óra. De akkor mi a Citizen óramárka maga? Hát biztos, hogy nem Q & Q, és nem is a Miyota, a Citizen a saját nevén megjelenő kollekciónak külön minőségi osztályt tart fenn. A fejlesztések első eredményei, a csúcstechnika mindig csak a Citizen márkanév alatt jelenik meg. A legutóbbi években ez egyet jelent az Eco-Drive-rendszer bevezetésével.
 

  Talán még nem a ma már oly erős zöld gondolat szülte, hogy a környezetszennyező elemek rendszeres cseréjét is ki akarták iktatni a kvarcórák életéből, inkább csak a csere ciklusának megnyújtása, az órásműhelytől való függetlenedés igénye. Az első kvarc karórák, amelyekben nem kellett (volna) elemet cserélni, a 70’-es években mutatkoztak be. Több cég is készítette őket analóg és digitális verziókban is, a számlapra vagy a tok oldalára épített napelemektől remélték a gyártók a csodát. Mert az lett volna, ha az elemmel egyszerűen csak párhuzamosan bekötött napelemek révén nem merültek volna le az elemek. Az 1986-os Seiko AGMbe már energiatároló akkumulátort (kondenzátort) építettek, melyet egy, a mechanikus automata órákéhoz hasonló felhúzórendszer után épített apró generátor árama töltött fel az óra viselése, mozgatása során. 1988- ban az ETA is megjelent egy hasonló konstrukcióval, de az első években még mindkettőjüké tökéletlen volt. Hiába volt remek az elképzelés, a korabeli energiatárolók, és így az órák sem váltották be a reményeket. Az ETA hamarosan fel is hagyott az Autoquartz órák gyártásával, de a Seiko az AGS, majd 1991-től a Kinetic márkanév alatt tovább folytatta a fejlesztéseket.

 

Citizen Satellite Wave  

  A Citizen pedig – 1976-os első szolárórája után – 1995-ben jelent meg tökéletesített konstrukciójával, első Eco-Drive órával. Elem helyett már ez is tölthető energiatárolót kapott, de a Seiko megoldásával szemben ezt nem mechanizmussal meghajtott generátor, hanem egy, a fényáteresztő számlap alatt elhelyezkedő, szilíciumból készült szolárcella töltötte. A tökéletlen energiatárolók miatt, akár a Seiko és az ETA, ez az óra is gyerekbetegségtől szenvedett. Ezt orvosolandó 1998-ban Bázelban egy kettős, napelemes és kinetikus töltéssel megépített órát mutatott be a Citizen, de aztán sorozatban ezt nem is gyártotta. Kiderült, hogy az újabb fényelemek is elegendő energiát termelhetnek, és a mechanikus áramtermelés feleslegesen bonyolítja meg az órát. 1999-ben egy másik érdekes, már mozgó alkatrészek nélküli fejlesztés eredménye is megjelent, ez volt az Eco-Drive Thermo, amely a viselője testének és a környezet hőjének különbségét kihasználva termelt elektromos energiát. Trópusi forróságban azonban ez sem jelenthette az igazi megoldást. Eközben a kondenzátorok gondjával továbbra is számolni kellett, s a problémák csak az amorf szilíciumból készült fényelemek és a titán-lítiumion kondenzátorok bevezetésével szűntek meg. Napjaink kinetikus vagy fényelemes töltésű karóráiba már ezeket a korszerű kondenzátorokat építik. Azt azért jó tudni, hogy ezek sem örökéletűek, bár laboratóriumi körülmények között szimulálva az öregedést a mai kondenzátorok 10 év után is kapacitásuk 90%, 20 év után 80%-ával képesek működni. Ez a szép kilátás jelzi, hogy a zöld koncepció beérett, az elemcserementes karóra-generáció felnőtté vált.
 

  Meg kell jegyezni, hogy bár sokkal hosszabb az élettartamuk, mint az óraelemeknek, de idővel ezeket a modern kondenzátorokat is cserélni kellhet. Minthogy bennük a lítium környezetszennyező méreg, elvárható, hogy biztonságos visszagyűjtésükről, megsemmisítésükről is gondoskodjon majd a Citizen és más gyártók apparátusa.
 

  A lehető legkevesebb mechanikai alkatrészt alkalmazó Eco-Drivetechnika a Citizen legfontosabb fejlesztésévé lett, az elem nélküli, napelemes működés már a márka alapvető jellegzetessége. A tökéletesített Eco-Drive-rendszert pedig persze, hogy a rádióvezérléssel is kombinálta a Citizen már korábban is. De a 2011 tavaszán bemutatott és majd 500 példányban készülő Satellit Wave már egyenesen műholdak atomóráiról kapja az időjeleket, és persze ez is Eco-Drive, azaz elemcserementes karóra.
 

  Miután az analóg kvarcórák amúgy is eleve kevésbé veszik igénybe a csapágyaik kenésére alkalmazott olajakat, a 20 éves folyamatos működés könnyen elképzelhető. A tartósság és karbantartási igény szempontjából a gyenge pont többé nem a szerkezet táján keresendő, hanem az óratokban. A gumitömítések már 2–3 év után elveszítik rugalmasságuk nagy részét, és a ragasztások is tönkremennek 5–6 év alatt. Ilyenkor oda a vízmentesség, és az esetleg a tokon belülre kerülő pára az egyébként többre érdemes óra halálát jelentheti. Az ennyire hosszú üzemidő-prognózissal rendelkező új óraszerkezetek tehát újabb kihívások elé állították mind a Seiko, mind a Citizen mérnökeit. Olyan óratokokat igyekeznek újabban létrehozni, amelyekben nem, vagy alig és akkor is csak többszörösen túlbiztosítva alkalmaznak öregedő tömítőelemeket. Nagy feladat, nagy kaland ez, melynek első eredményei a 70-es évekből ismert egy darabból készült, úgynevezett monoblokk óratokok újrafelfedezésében mutatkoznak meg.
 

  Az órapiac legolcsóbb szegmenséről is beszéltünk az előbbiekben, de a Citizen Eco-Drive messze nem oda tartozik. Persze, hogy a csúcstechnikát meg kell fizetni, és cserébe akár évtizedes, gondozásmentes tartósságot is kaphatunk. Hogy valóban így lesz-e, arra majd az elkövetkező évtizedek során kapunk – remélhetőleg az eddigi 16 év alatt eladott 38 (!) millió darab Eco-Driveval szerzett pozitív tapasztalatokat megerősítő – választ. Mindenesetre a japán csúcsminőség elismertsége mára az egész világon megváltozott. A „köszönöm, inkább nem” féléből egyre inkább a keresett kategóriába kerülnek a legelőremutatóbb, sokszor már nem is annyira tömegesen gyártott japán termékek. Pedig néha már nagyon nem olcsók! A tökéletesen kidolgozott technikai újdonságokat kereső és azokat megfizetni is képes vásárlók körében azonban létezik már egy furcsa, újfajta hozzáállás is. Egy olyan dolog, amitől a németek nagyon idegesek, és most már a svájciak is egyre inkább azok lehetnek; az úgynevezett „Lexus-effektus”.
 

  És ugye mindenki érti, miről beszélek?!
 

Orosz Gábor

Prémium Óra Ékszer Magazin - 2011. június/július



AKTUÁLIS
2018.04.01.
MUDMASTER GWG-100
2018.03.28.
ESPRIT SS 2018
2018.02.01.
Dizájn klasszikus biztonsággal A Junghans max bill 2018-as limitált éves kiadása minden tekintetben kétségtelenül mestermű: hátlapja egyedülálló Max Bill sicherheit (biztonság) című művének motívumával...
Korábbi "aktuális"-ok megtekintése »
HÍRLEVÉL
Név:  Irsz./település:
E-mail: Utca, hsz.:


Frederique Constant óra, Frederique Constant órák, Frederique Constant Győr MeisterSinger óra, MeisterSinger órák, MeisterSinger Győr Junghans óra, Junghans órák, Junghans Győr Certina óra, Certina órák, Certina Győr Tissot óra, Tissot órák, Tissot Győr Mido óra, Mido órák, Mido Győr swatch óra, swatch órák, swatch Győr Mondaine óra, Mondaine órák, Mondaine Győr SEIKO óra, SEIKO órák, SEIKO Győr Citizen óra, Citizen órák, Citizen Győr Edifice óra, Edifice órák, Edifice Győr Sheen óra, Sheen órák, Sheen Győr Protrek óra, Protrek órák, Protrek Győr
G-Shock óra, G-Shock órák, G-Shock Győr Baby-G óra, Baby-G órák, Baby-G Győr Casio óra, Casio órák, Casio Győr Joop óra, Joop órák, Joop Győr Esprit Collection óra, Esprit Collection órák, Esprit Collection Győr Esprit óra, Esprit órák, Esprit Győr Esprit óra, Esprit órák, Esprit Győr Pierre Cardin óra, Pierre Cardin órák, Pierre Cardin Győr DKNY óra, DKNY órák, DKNY Győr, Donna Karan New York óra Lacoste óra, Lacoste órák, Lacoste Győr HERMLE falióra, HERMLE faliórák, HERMLE Győr Hirsch óraszíjak Marcco Győr ZRC Győr



9022 Győr, Király utca 17. (Széchenyi tér) / 9022 Győr, Jedlik Ányos utca 18. (Eszterházy-palota) / 9024 Győr, Ikva utca 43. (Marcalváros)
Tel.: 06-96-335-015 / E-mail: info@orak.hu / www.orak.hu
weboldal tervezés: IRQ
©2009-2018 / Felhasználási és adatvédelmi szabályzat