Okosóra - Az elkerülhetetlen?! (1. rész)

MI AZ AZ OKOSÓRA?!

Ha a wikipédián rákeresünk a „smartwatch“ - okosóra fogalomra az alábbi leírást találjuk:
„Az okosóra egy számítógépesített karóra, amely az idő mutatásán kívül számos funkcióval bír, és gyakran hasonlítják a PDA-khoz. Míg a korai modellek még csak olyan alapfunkciókkal rendelkeztek, mint a számológép, a fordítás vagy játékok, a modern okosórák már egyfajta hordható számítógépként funkcionálnak. ...“

Személy szerint vitatnám, illetve pongyolának tartom a megfogalmazást, hiszen napjainkban számtalan digitális karórában számítógépesített szerkezet végzi a vezérlést – a teljesség igénye nélkül például a SEIKO e-ink kijelzővel felszerelt modelljei vagy a CASIO Protrek családja, illetve az érintő „kijelzős“ TISSOT T-TOUCH kollekciója, továbbá ezek a karórák is számos okos funkcióval és szenzorral vannak ellátva... - mindezek ellenére mégsem sorolnám a smartwatchok közé őket, sőt az olyan funkcionalitás alapján főleg nem – amit a wiki-s definició említ: mint a 80‘-as években divatos: számológép, játék, infra távirányító ...

Ha órás/műszaki szemmel szeretném meghatározni a fogalmat és leszűkíteni a termékek körét valódi „okosórákra“, sokkal inkább úgy fogalmaznám, hogy olyan (csuklón hordott) eszköz, melynek elsődleges funkciója az időmérés, de valamilyen más eszközzel - pl. mobiltelefon - kétirányú adatkommunikációra képes (fogadni/küldeni) és megjeleníteni a dátumon és az időn kívül más információt is. Némi magyarázatként, azért fogalmaztam így, mert nem tartoznak ide – ebben a megközelítésben – a rádiójel vezérelt, vagy a GPS műholdakkal pontosidőt szinkronizáló karórák, noha fogadnak és megjelenítenek más „eszköztől“ származó információt, de ez az időre (dátumra) korlátozódik. Ugyanakkor szintén emiatt kizárnám a „smartband“-eket is, noha sokan tévesen idesorolják, de kijelzés hiányában erős jóindulattal sem nevezhetjük órának őket. Kilóg a fogalom köréből - a főleg ismeretlen márkáktól származó - csuklón hordható mobiltelefonok, melyek saját SIM kártyával rendelkeznek, „teljes“ telefon funkcionalitással és önálló működéssel bírnak.

Napjainkban már-már megszámlálhatatlan eszközre használjuk a fogalmat helyesen, vagy helytelenül és egyre több gyártó jelenti be saját megoldását. De lássuk kiben, hogyan merült fel az igény vagy a megvalósítás először, honnan is indult a történet?
 
Ha a Wikipédia meghatározására hagyatkozunk, számtalan „okosság“ jelent meg az elmúlt évtizedekben. Az internetet böngészve számos forrásból találhatunk rá úttörőnek számító megoldásokra a digitális karórák hőskorából:

1975		Az első (?) számológépes karóra.
Hamilton Calculator Watch
1980		Game Watch - „kvarcjátékkal“ ellátott karóra.
Casio GM-10
1982		Egy igazi ínyencség, de nem is lenne igazi a felsorolás ha nem szerepelne benne legalább egy James Bond óra, az Octopussy című filmből ismerős Seiko TV vevős karóra (ami sok más utópisztikus 007-es csodakütyüvel ellentétben valóban létezett).
Seiko T-001
1983		Az első számológép funkciós adatbankos óra.
Casio CD-40
1983		Szótár funkcióval ellátott karóra.
Casio TE-2500
1987		Telefonszám memóriás modell különlegessége, hogy a hagyományos - vezetékes, analóg – telefonokon a touch-tone hang segítségével tárcsázni is képes volt a tárolt számokat.
Casio DBA-800

AZ ELSŐ

Most mégis inkább ragaszkodnék a saját meghatározásomhoz így, ebben a kategóriában az első termék a SEIKO (EPSON) nevéhez fűződik a '80 évek közepén, 30évvel! ezelőtt jelent meg az RC sorozat. Technikai paramétereit nézve mai viszonylatban szinte értelmezhetetlen a 8KB ROM és 2KB RAM háttértár és a 8-bit-es Z-80-as vezérlő egység, de a funkcionalitásában már a mai igényeket vetítette előre: határidőnapló, jegyzetek, világidő, számológép, programozhatóság lehetősége és adatkommunikáció személyi számítógéppel kábelen keresztül. És hogy lássuk, nem most találják fel a „spanyol viaszt“ a kijelzésről egy pont-matrix LCD kijelző gondoskodott, ami ugyan csak 42×32 pontos felbontással rendelkezett, de már érintőképernyős volt!
 

TOVÁBBI MÉRFÖLDKÖVEK

2000-ben egy másik neves óragyártó lépet színre, a CITIZEN az IBM-mel társulva dobta piacra a WatchPad 1.5-t. Ha figyelembe vesszük, hogy mind hardveresen, mind szolgáltatásaiban impozáns tulajdonságokkal rendelkezett: 320 x 240 QVGA érintőkijelző, Linux operációs rendszer, ujjlenyomat olvasó, gyorsulás érzékelő, IRDA és Bluetooth kommunikáció. Nem beszélve olyan extra funkciókról mint:

• a PC jelszó megadása az ujjlenyomat olvasó segítségével;
• prezentációs (pl.: Powerpoint) távirányító;
• automatikus esemény vezérlés;
• adatbevitel hang vezérléssel;
• hangbemondásos vagy vibrációs figyelmeztetés;
• PC-re érkező információk megjelenítése (pl. e-mailek).

Szolgáltatásként nyújtott, helyfüggő alkalmazások:

• helyi idő szinkronizálása bárhol a világon;
• menetrendi információk szinkronizálása állomások/repülőterek rendszeréből;
• személyreszabott hírdetések/ajánlatok megjelenítése vásárlás közben, vagy étteremben.

2004-ben jelentek meg az első "swiss made" smartwatch-ok, a TISSOT HIGH-T illetve a Swatch Paparazzi, melyek a Microsoft (SPOT) szolgáltatását használták, ami az MSN Direct adatait sugározta (Észak-Amerikában) rádiófrekvencián: hírek, tőzsdei információk, vagy éppen az outlook naptárbejegyzéseit. Zafírüveges érintőkijelzővel látták el.

Ezek a korai próbálkozások több okból sem tudtak átütő sikert elérni: egyrész rendkivül drágák voltak, számos "gyerekbetegségtől" szenvedtek, és talán még a társadalmi igény sem jelent meg igazán.

A technológia fejlődés – elsősorban a folyamatosan javuló energia hatékonyság, mely egyaránt érinti a vezérlőáramköröket, de még inkább a vezeték nélküli kommunikációs megoldásokat és a kijelzőket – lehetővé tették, hogy elfogadható méretű és mindennapi használatra is alkalmas eszközök készüljenek.

2006-ban indította útjára a SonyEricsson az MBW sorozatot, mely első pillantásra egy közönséges analóg kijelzésű karóra, kicsit alaposabban szemügyre véve a számlap alsó részén diszkréten megbújt egy OLED kijelző, az okos funkciók vezérléséhez, mely igazából csak működés közben tűnt fel és erős fényének köszönhetően mind éjszaka, mind napsütésben jól leolvasható volt (sajnos azonban ez lett a leggyengébb pontja is). Az óra Bluetooth kapcsolaton keresztül értesült a telefonra beérkezett üzenetekről, hívásokról és a kijelzőn illetve vibrációs jelzés segítségével adott értesítést (valamint egy gombnyomással lehetőség volt a telefon némítására, vagy a hívás elutasítására). További kényelmi funkció a zenelejátszó vezérlése volt. Mindez nemesacél tokban, ásványüveggel,  és 30m-es vízállósággal.

(Hamarosan folytatjuk...)